Az EU tagjai saját országaikon belül elveszítik szuverenitásukat és befolyásukat, de cserében befolyást nyernek az EUban. Az EU tagjaként egy ország már nem hozhat önállóan döntéseket saját hazai és nemzetközi politikáiról, ennek jogköre átkerül a nemzetek feletti EU-szintre. Másrészről az ország befolyást nyer az Európai Unió döntéshozó tanácsaiban. Ez a befolyás az Európai Unió döntés-hozó testületeiben való részvételben nyilvánul meg.
Az EU-integráció hívei szerint a tagállamok „közös szuverenitást" élveznek, és ezáltal nagyobb befolyást nyernek, mivel más tagállamok, különös tekintettel a nagyobb államokra, kötelesek figyelembe venni a kisebb államok véleményét.
A tanácsban az egyes országoknak képviseletük és platformjuk van saját nézetük kifejtéséhez, és szavazás útján dönthetnek az EU-politikák kérdésében. A szavazatokat nagy vonalakban a lakosság arányában osztották el, de a kisebb országok arányosan több tanácsi szavazattal bírnak, mint a nagyobb országok.
Az EUországok szavazóinak közvetlen képviselete van az EU parlamentben.
Míg az EU parlament a Miniszterek Tanácsa által javasolt legtöbb törvényt módosíthatja, annyiban tér el a nemzeti parlamentektől, hogy nem kezdeményezhet semmilyen törvényalkotást. EU-tagként az egyes országok elveszítik önrendelkezési jogukat, de a többi tagállammal együtt közös befolyást nyernek. Ez az országokra egészében mint államokra vonatkozik.
A szavazók másrészről jogkört veszítenek a határozathozatalok Brüsszelbe történő átvitelével, mert így a döntéshozatal átkerül a választóktól és a nemzetállamok választott képviselőitől a nemzetek felett álló köztisztviselőkhöz és miniszterekhez Brüsszelbe, pl. a törvényhozó hatalomtól a végrehajtó hatalomhoz.
A jövő:
Két alapvetően eltérő megoldás létezik erre a demokráciadeficitre, amelyet a jövőbeni alkotmány kapcsán az EU konventben vitattak meg.
Kapcsolat:
Lásd még: Demokráciadeficit