Szuverenitás
Egy állam akkor szuverén, ha saját maga dönt saját ügyeiben, és tárgyalásokon állapodik meg más államokkal.
Az eredetileg szuverén nemzetállamok közötti együttműködésért életre hívott Európai Unió egyre jobban megnyirbálja a nemzeti szuverenitást.
Más nemzetközi intézményektől eltérően az Európai Uniónak közvetlenül kötelező erejű törvényhozói hatalma van.
Végső soron az Európai Bíróság dönti el, a nemzeti szuverenitás mely részét korlátozzák. Ennélfogva a tagállamok már nem tekinthetők teljes mértékben szuverénnek.
Egyesek úgy érvelnek, hogy valamely ország tényleges befolyással lehet a helyzetére akkor is, ha hivatalos szuverenitásának egy részét megosztja másokkal.
Másrészről viszont egy ország elvesztheti tényleges szuverenitását és demokráciáját, ha olyan kérdésekben osztja meg szuverenitását másokkal, amelyekkel egyedül éppoly jól vagy még jobban megbirkózna.
A jövő:
A Konvent javasolja, hogy a tagállamok, ha a bejelentés után két évvel az Unióból kilépnek visszanyerhetik teljes szuverenitásukat. Ebben az esetben az adott ország például partnerségi megállapodást köthet. Ebben az esetben az illető ország annak van kitéve, hogy az Európai Unió tagországainak sok döntését egyszerűen le kell másolnia. Ez tehát nem tényleges szuverenitás és ennél fogva megkülönböztethetünk formális és valóságos szuverenitást.
Kapcsolat:
Lásd még: Föderalizmus és Konfödedráció
