Az Európai Unió egy közös piacnak indult, amely az európai országok között lehetővé teszi az emberek és a javak szabad áramlását. Azóta a résztvevő országok más politikai együttműködésekben is megegyeztek. A közös kül- és biztonságpolitika most az EU szerződések úgynevezett II. pillére keretében működik. Az e területre vonatkozó elveket a Maastricht-i Szerződés V. címe tartalmazza. A közös kül- és biztonságpolitika terén a legfontosabb döntéseket egyhangúlag hozzák meg. A döntések végrehajtásához minősített többség szükséges.
Megjegyzés:
· A luxemburgi Európai Bíróság nem hozhat ítéletet azon országokkal szemben, amelyek a közös kül- és biztonságpolitikát nem kívánják végrehajtani.
· Az Európai Védelmi és Biztonsági Politka része a Közös Kül- es Biztonságpolitikának, de más szabályok szerint működik. Lásd: Honvédelem
A jövő:
Az Európai Alkotmány a közös kül- és biztonságpolitika terén, azokban az esetekben, amikor az Európai Tanács a stratégiai irányelveket már meghatározta, kibővítette a minősített többséggel hozható döntések körét. Például, amikor az Európai Tanács (egyhangúlag elfogodattt) kérésére a javaslat a külügyminisztertől származik és egy döntés végrehajtásáról vagy egy különleges képviselő kinevezéséről van szó.
Napjainkban az EU-t külföldön a Tanács elnöksége és a the Főképviselő képviseli.
Az alkotmány kettős funkciójú külügyminisztert javasol, aki – a külügyminiszterség mellett – egyben a Bizottság külügyekért felelős elnökhelyettese is. A külügyminisztert a Bizottság elnökének egyetértésével, továbbá a bizottság többi tagja és a Parlament jóváhagyásával az Európai Tanács nevezi ki.
Ezt a javaslatot franciaország és Németország együttesen nyújtotta be. A német külügyminiszter, Joschka Fischer, az egyik jelölt erre a posztra.
Amikor az alkotmány életbe lép, az Európai Unión kívüli országokban működő 126 EU-bizottsági delegációt EU-nagykövetségekké fogják átalakítani. A közös külpolitika elveit az alkotmánytervezet I-39. és III-195-209. paragrafusa tartalmazza.