Föderalizmus
- White House, Washington DC, USA (photo) (Photo: www.rosenblumtv.com/?p=2795)
Olyan kormányzati rendszer, amelyben az államhatalom megoszlik a központi szövetségi kormány és a tartományok vagy régiók szintjei között, mint Németországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Indiában, Nigériában és sok más országban.
A szövetségi államok annyiban mások, mint az egységes államok, hogy ezekben a hatalom nem oszlik meg a két szint között, mint például Franciaországban, Olaszországban, Dániában és Norvégiában.
A föderalizmus elképzelése az, hogy a határon átnyúló ügyeket ugyanolyan demokratikus alapon lehet elintézni, mint a nemzeti kérdéseket a parlamentáris demokráciákban.
A szövetségi demokráciát tipikusan kétkamarás törvényhozó testület igazgatja, mint az Egyesült Államokban.
Ebben a modellben egy kamara képviseli a részt vevő államokban élőket a lakosság arányában, míg a másik képviseli a részt vevő államokat egyenlő számú képviselővel az államok méretétől függetlenül – ahogy például az Egyesült Államokban, ahol két-két szenátor képviseli az egyes államokat.
Föderalizmus Európában
A legtöbb euroszövetséget propagáló azt szeretné, ha az EU-parlament az Egyesült Államok képviselőházához hasonlóan működne az egyes államok lakosságával arányos, széles körű képviselettel, míg a miniszterek tanácsa lenne az Egyesült Államok szenátusának megfelelője az egyes államok egyenlő számú képviselőjével.
Az amerikai szenátusban minden állam egyenlő. A képviselőházban a választók egyenlők. Az EU intézményein belül a kisebb tagállamok túlképviselete valósul meg az EU-parlamentben és a miniszterek tanácsában.
A szövetségi elképzelések azon a koncepción alapulnak, hogy az EU polgárai a nemzetállamokhoz hasonló közösségi szellemtől áthatott emberek, így az EU az Egyesült Államokhoz, Németországhoz vagy más nemzeti demokráciához hasonló demokráciává válhat, amennyiben hasonló kormányzati intézményei vannak.
Az euroszövetség kritikusai ezt tagadják. Szerintük az EU polgárai soha nem lesznek a nemzeti közösségekhez hasonlító nép, és az intézmények nemzeti szinthez hasonló EUszintű kialakítása nem fogja figyelembe venni az EU demokráciadeficitjének problémáját. Hangsúlyozzák, hogy az állampolgári elkötelezettség és azonosulás elsősorban a saját ország vagy nemzet irányában történik meg. Sokan közülük a nemzetközi együttműködés olyan kormányközi módozatai mellett teszik le a voksukat, amelyben az egyes államok mind szuverének a köztük lévő egyenlőtlenségek ellenére is, és amelyben minden államnak egy szavazata van – mint például az ENSZ közgyűlésében –, függetlenül attól, hogy nagyok vagy kicsik, erősek vagy gyengék, gazdagok vagy szegények.
A nemzetközi együttműködés általános elve az egy állam – egy szavazat elve.
