Az állam által biztosított öregkori nyugdíjellátás szintje a nemzeti kompetencia körébe tartozik, akárcsak annak megállapítása, hogy milyen életkorban válnak jogosulttá rá az emberek.
Az Európai Bíróság a nyugdíjrendszerek finanszírozásába a Danner-ügy kapcsán avatkozott bele, amikor az egyik országnak nem engedték meg, hogy a saját határain belül kialakított nyugdíjrendszer adókedvezményeinek szintjét korlátozza.
Az Európai Unió tiltja a nemek vagy a nemzeti hovatartozás alapján történő bármilyen különbségtételt is. Ez néhány európai uniós tagállamot, például Nagy-Britanniát arra ösztönözte, hogy mind a férfiak, mind pedig a nők számára hasonló minősítési feltételeket vezessen be az öregkori nyugdíjjogosultság igazolására.
A legtöbb európai tagállam nyugdíjrendszere felhalmozó rendszerű (fizetésfüggő), ám az Egyesült Királyságban és Írországban átalánydíjas, ezért finanszírozása sokkal kevesebbe kerül.
Az öregkori nyugdíjak várható költségei az Európai Unió egész területén növekvő gondokat okoznak, miután a népesség öregszik és a problémának kihatásai vannak a különböző tagállamokban a jövőben várható eladósodottság mértékére és az euró kezelésére is.
A jövő:
Az alkotmánytervezetben található javaslat szerint a szociálpolitika bizonyos területeinek (amit az alktománytervezet III része határoz meg) a megosztott hatáskör hatálya alá kell kerülnie. Ekkor a nemzeti szintű szabályozást az európai uniós jogszabály felülírhatja. (Az alkotmánytervezet 12.4. cikke.)