Az 1993. évi Maastricht-i szerződés hozta létre.
Az EMU megállapítja az állami kiadások felső határát és a közkiadások finanszírozásának módját, nem utolsósorban korlátozva a nemzeti valuta nyomtatását és forgalomba hozatalát.
Az előkészítés harmadik szakasza 2001. január 1-jén indult a közös valuta, az euró bevezetésével.
Az EMU rendelkezik a közös Európai Központi Bankról (ECB) is, amely kibocsátja a valutát az eurózónába tartozó 12 ország számára, és ezáltal ellenőrzi a hitelkibocsátást a teljes zónában.
A maastrichti szerződés kötelezi az ECB-t, hogy az inflációt évi kétszázalékos vagy alacsonyabb szinten tartsa az eurózónában.
Az ECB politikailag független, és a szerződés értelmében nem fogadhat el utasítást semmilyen kormánytól vagy EU-intézménytől. A szerződés megköveteli, hogy a tagkormányok általános gazdaságpolitikájukat az ECB pénzügyi politikájával összhangban folytassák.
Annak érdekében, hogy az országok csatlakozhassanak az EU-hoz négy követelményt kell teljesíteniük (konvergencia-kritériumok). A csatlakozás után az országoknak el kell fogadniok, hogy kiadásaikat egy meghatározott szinten belül tartják (Stabilitási és növekedési paktum).
A Stabilitási és Növekedési Paktum alapján azokra a kormányokra, amelyek túlzott mértékű költségvetési hiányt halmoznak fel, és nem tesznek korrekciós intézkedéseket, bírság szabható ki.
Kapcsolat:
http://special.northernlight.com/euro/