Az Európai Bizottság 1999-ben, a Santer-bizottság bukása után megválasztott elnöke.
Prodi korábban olasz miniszterelnök volt, és a politikai gazdaságtan profeszszora. Jól ismert a politikai kérdésekben hangoztatott kendőzetlen őszinteségéről. Hajlama arra, hogy „nevén nevezze a gyereket”, megörvendezteti az euro-kritikusokat, de néha kiborítja saját stábját.
2002-ben a stabilitási és növekedési paktumot egyszerűen „butaságpaktumnak” nevezte, mert az nagyon rugalmatlan, és nem képes megbirkózni olyan politikák szükségességével, amelyek a növekedést és a foglalkoztatottságot ösztönöznék az euroterületeken.
Az európai gyors reagálású haderőkkel kapcsolatosan, amelyről a brit kormány kijelentette, hogy az nem egy európai hadsereg, ezt mondta: »Amikor európai hadseregről beszéltem, nem tréfáltam. Ha nem akarják európai hadseregnek nevezni, ne nevezzék annak. Felőlem hívhatják „Margarétának”, hívhatják „Annamáriának”, bármilyen nevet kitalálhatnak neki, de ez akkor is békefenntartó küldetésekre tett közös erőfeszítés, az első alkalom, hogy közös és nem kétoldalú, európai szintű próbálkozást tettünk.«
Amikor a dán közvéleményt népszavazáson kérdezték meg 2000-ben a közös pénz bevezetéséről, azt mondta, nem kötelességük megszavazni az eurót.
Az írekkel pedig 2002-ben – amikor azok a nizzai népszavazást tartották – Prodi közölte, hogy az Európai Unió bővítése zavartalanul fog tovább haladni a maga útján, akár elfogadják az írek a nizzai szerződést, akár nem, és hogy Nizza valójában a bővítésnek csak politikai és nem jogi feltétele. Egy ilyen üzenet nem talált elragadtatott fogadtatásra az ír kormánynál és Írország „igen”-kampányolóinak körében.
Prodi volt az, aki megengedte, hogy a François Lamoureux körül csoportosuló európai uniós köztisztviselők egy kicsiny csoportja titokban megszövegezze a teljes európai uniós alkotmányt, amelyet Odüsszeusz felesége után „Pénelopé”-nak neveztek el.
Ezt az anyagot mindössze néhány számozott példányban másolták le, és a legutolsó pillanatig titokban tartották. Ezt követően az Európai Bizottság nagy többsége megtagadta, hogy támogassa, és inkább a mellé álltak, hogy a „hivatalos” bizottsági verziót terjesszék be az Európa jövőjéről szóló konvent elé.
Prodi „Pénelopé”-tervezete éppen ezért csak az előzetes munkaanyag státusát élvezi, noha sokkal részletesebb és politikailag jóval érzékenyebb anyag, mint a hivatalos bizottsági dokumentum.
Prodi elkötelezett európai föderalista, aki levelezési listájának egy részét egyszerűen feltette az internetre, és – szintén a neten – rendelkezésre bocsátotta az Európai Bizottság napirendi pontjait és jegyzőkönyveit is. Előszót írt a dán euroszkeptikus, Jens-Peter Bonde Nizzáról szóló könyvéhez, bár nézeteik alaposan eltérnek egymástól.
Kapcsolat:
http://europa.eu.int/futurum/d......nts/offtext/const051202_en.pdf
http://europa.eu.int/comm/commissioners/prodi/index_en.htm