Az Adonnino-csoport javaslata a nyolcvanas évek közepén, amely arra biztatta az európaiakat, hogy dolgozzanak ki egy közös azonosságtudatot, amely közös állampolgárságon és európai szintű jelképek elfogadásában nyilvánulna meg, mint amilyen az uniós zászló, himnusz, útlevél, gépjármű-rendszámtábla, szimfonikus zenekar, sportesemények és így tovább.
A csoport nevét az olasz kereszténydemokrata európai parlamenti képviselőről kapta.
Javaslatokat tett az oktatásüggyel, egészségüggyel, kábítószerekkel, terrorizmussal és egyéb, népszerű szociális témákkal kapcsolatos tágabb szintű európai együttműködés kialakítására is, amelyek meghaladták a hagyományos közös piaci felfogás elsődlegesen gazdasági indíttatását. Ezekről a témákról úgy gondolták, nagyobb valószínűséggel ragadják meg a polgárok képzeletét, és arra ösztönzik őket, hogy saját hazájuk és nemzeti kormányuk iránt érzett lojalitáshoz és hazaszeretethez hasonló kapcsolódást alakítanak ki bennük az Európai Unió iránt is.
A csoport javaslatai közül ma már a legtöbbet megvalósították.