Kettős többség
Az amszterdami szerződés a Tanácsban kettős többségi szavazást irányzott elő.
Eszerint a szavazatokat először a szokásos módon számolják össze, hogy meg van-e a minősített többség. Majd a minősített többséget csak akkor tekintik érvényesnek, ha az az EU-polgárok többségével rendelkező államokat is reprezentálja.
Ezt az intézkedést a bővítés előtt hozták annak elkerülésére, hogy a sok kisebb tagállam ne kerüljön túlságosan erős szavazási pozícióba.
Alternatív megoldásként szolgált a nagyobb országok szavazatainak erősebb súlyozása.
A nizzai szerződés mindkét lehetőséget elfogadta.
Megnövelt szavazati súly: A négy legnagyobb állam szavazatai egyenként 10-ről 29-re nőttek, míg a kisebb államok, mint Írország, Dánia és Finnország szavazatai 3-ról csak 7-re emelkedtek.
„Minősített” minősített többség: A minősített többségnek az EU-polgárok 62 százalékával bíró országokat kell reprezentálnia.
Ezt a speciális „kettős többséget" Németország kárpótlására vezették be, mert elfogadta, hogy a tanácsban Franciaországgal azonos számú szavazata legyen, jóllehet Németországnak 82 millió állampolgára van, míg Franciaországnak csak 60 millió.
A jövő:
A Konvent a Tanács által hozandó döntések esetében kettős többséget javasolt, ami a tagállamok többségét és az EU lakosságának 65%-át jelenti. Az intézkedés 2009-től lépne életbe.
