Ezt a kifejezést gyakran használják az EU szokásos döntéshozatali eljárásának jellemzésére, ami nagyban különbözik a nemzetközi, vagy kormányközi döntések szokásos menetétől.
A közösségi módszer a tagállamok kormányainak olyan döntéseire épül, ahol az egyöntetűség nem követelmény. Az egyes tagállamok emiatt arra kényszerülhetnek, hogy azokat a döntéseket is elfogadják, ami ellen szavaztak. Ez a nemzetek feletti döntéshozatal az EU Bizottság javaslataira, illetve a Tanács minősített többségi döntéseire épül. A nemzetek közötti hagyományos együttműködési formák a részt vevő államok egyhangú döntését követik meg.